Dolhai Attila nem szeret utazni De Alsópáhok és Hévíz a kivétel… Ha lenne egy varázs-szőnyegem, és azt mondhatnám, hipp-hopp legyek ott, ahol akarok, akkor a világon mindent megnéznék. Bár a repüléstől kicsit tartok, lehet, hogy a varázs-szőnyeg esetén kivételt tennék. Nem véletlen, hogy amikor egy velencei fotózásra mentem, akkor is a repülő helyett az autóutat választottam. A stáb pedig alkalmazkodott hozzám, így mindannyian kilenc órát kocsikáztunk. Ettől függetlenül nem igazán szeretek úton lenni. Ezért, ha pihenni megyek, általában kétszáz kilométeren belüli célpontot választok. Miután a fellépések miatt rengeteget kell ide-oda menni, örülök, ha a szabadidőmből minél kevesebbet vesz el az utazás. Ráadásul, ha külföldön vezetek, rettenetesen megzavar, hogy más színűek a táblák, esetleg mások a szabályok. Nagyon szeretem a csendet. Néha a feleségem egyik rokonához megyünk Homokkomáromba. Ő egy igazi vadász. Nekem sokszor az is elég, hogy ülök a lesen és bámulom az állatokat. Ha arra téved egy-egy vad az is jó, ha nem, az is. Évközben szerencsére igen sok a munkám, ezért pihenni többnyire a családommal járok BABA Hotelbe. Ez az üdülő elsősorban családcentrikus. A gyerekek itt ugyanolyan jól érezhetik magukat, mint a szülők. Először ajándékba kaptuk ezt az utat. Akkor a nagyobbik lányom még pici baba volt. Vittünk mobil-gyerekágyat, pedig tudhattuk volna, hogy egy ilyen szállodában lesz a kicsinek megfelelő helye. Működött egy babyphone, amit bedugtunk a kicsi szobájában. Amikor felébredt a baba, ránk csörgött a telefon, így nem kellett mindig a pici mellett lenni. A nagyobb gyerekeknek van itt kézműves-foglalkozás, állatsimogató, és legalább öt játszótér található a környéken. Különféle óvodás-foglalkozásokat tartanak a kicsiknek. Ilyenkor van időm arra, hogy a medence partján egy kicsit olvassak, vagy hosszasan beszélgessek a feleségemmel. A napi rohanásban ez nem mindig lehetséges. A külső és belső medence mellett a féléveseknek kialakítottak egy kis „pocsolyáját" ahol még akkor sem lepi el őket a víz, ha elesnek. Az első pozitív tapasztalatunk után nem volt kérdés, hogy vajon hova is menjünk a következő évben. Itt együtt van a család, ugyanakkor sokszor leveszik a vállunkról azokat a teendőket, amelyek egy kisgyermekes párnál  mindennaposak. Nem csinálok presztízskérdést abból, hogy a Riviérára, vagy a világ másik felére utazzak, csak egyszerűen kellemesen szeretnék pihenni, vagy odafigyelni a páromra. A gyerekek is megszerették ezt a helyet, és mindig nagyon várják, hogy elutazzunk. Az ideális az lenne, ha indulás előtti este összepakolnánk, és másnap korán elindulnánk. Este azonban többnyire fáradtak vagyunk, és Pató Pál urasan másnapra halasztjuk a pakolást. Az első nap igen korán indul. Az biztos, hogy reggel hat után már nincs alvás. Természetesen a gyerekek a főnökök, és ők már nagyon korán izgatottan pattannak ki az ágyból, és természetesen aranyosan ébresztgetnek minket. „Apa, apa szomjasak vagyunk, teát kérünk, mikor érünk már oda" Én persze félálomban rájövök, hogy még el sem indultunk. Ekkor mi is kivánszorgunk az ágyból, megrázzuk magunkat, és begyorsítunk. Elhatározzuk, hogy ha törik, ha szakad pillanatok alatt elindulunk. Később ez a lelkesedés alábbhagy, és inkább a nyugalmasabb megoldást választjuk. Ha délben indulunk, akkor délben indulunk. Nem szeretném azzal elrontani a hangulatot, hogy mindenkit sürgetek. Hiszen ez az egész idő a pihenésről szól. Ilyenkor a gyerekek persze némi kritikával élve megkérdezik: „Biztos, hogy ma megyünk?" Az utazás és a pihenés további részletei a Maximában.

Forrás maxima